A 2011-es Oscar nagy vesztese volt ez a film, mert 10 jelölésből egyet sem sikerült Oscarra váltaniuk. Többek között ezért is halogattam eddig a megnézését, bár imdb index már korábban is 8.0 magasságában járt, úgyhogy biztos voltam benne, hogy ez is megosztja majd a közönséget.

Egy 1969-es western remake-ről van szó, ami pedig könyv alapján készült. A Coen testvérek készítették, akik korábban több filmben is dolgoztak már együtt. Ethan Coen és Joel Coen készítette például a Nem vénnek való vidék-et és a zseniálisra sikerült Fargo-t is. A nagy Lebowski is Nekik köszönhető és így már érthető, hogy miért mindig ugyanazok a színészek jelennek meg újra és újra filmjeikben.
Lebowski karakterében Jeff már bizonyította, hogy simán el tudja játszani a lepukkant alkoholistát és most sem volt sokkal több dolga, csak lóra kellett ülnie.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a Piroska és a farkas történetét, vagy legalábbis hallott róla anno valamikor. A minden gyerek számára ismert meséből, most készítettek még egy mesét, bár a célközönség most egy kicsit idősebb korosztály, mint ami az erdőben korcálló kislányról szólt és a történeten is csavartak egy kicsit.

Első lépésként, szereztek pár szörfös kinézetű srácot, akinek úgy be volt állítva a haja a száz évekkel korábban játszódó filmben, minta most léptek volna le egy divatlapról. És nem mellesleg, akiknek a film alatt mindig melegük volt, mert hóviharban is köldökig ki volt gombolva az ingük, hogy látszódjon a gyantázott felsőtestük. Ilyen szereplőkkel, már nem volt nehéz csinálni egy Twilight szagú plakátot és ez sem véletlen, mert ugyanaz a rendező készítette a két filmet.

A film egy 2007-es anyag, ami akkor valahogy elkerülte a figyelmem és mostanában több helyen is hallottam, hogy nagyon jó, úgyhogy pótolnom kellett.

A rendező az a Danny Boyle aki később a Gettó milliomost és a 127 órát is rendezte. Nekem a neve hirtelen nem ugrott be, de miután láttam, hogy ez a két film az Ő nevéhez fűződik, bátrabban kezdtem a Sunshine nézéséhez. Viszont biztos vannak, akik nálam sokkal jobban ismerik a nevét, ugyanis korábban Ő készítette a Trainspottingot is. Sikeres filmnek nem mondható, mert alig 4millió dollár többletbevételt tudott csak produkálni a 26 milliós költségvetésen felül. Tehát nem egy kasszasiker, de valami miatt mégis szeretik az emberek. Erre voltam kíváncsi én is.

Nem is olyan régen, már láthattunk egy filmet a IX. légióról (Centurion). Akkor Neil Marshall vitte filmre a legendás egységet, ezt Kevin Mcdolnald a Dolgok állása c. film rendezője készítette.
A film érdekessége, hogy rengeteg Magyar szereplő és háttérmunkás dolgozott a filmen. Többek között Faragó András, Gálvölgyi János állandó társa a „gyúrunk vazze” szlogennel, vagy Bicskey Lukács az Argo psyhoja. De rajtuk kívül még rengeteg földink részt vett a munkában, a film végén konkrétan a stáb kb. 80%-át képviseljük, ugyanis a film bizonyos részeit nálunk vették fel. Irány Hollywood!

A középpontban Marcus Aquila (Channing Tatum) van. Az apja által vezetett legendás IX. légió 5000 fős hadserege egy ütközetben elveszett és velük együtt a nagy becsben tartott szimbólumuk is, egy arany sas. Általa vezetett 5000 fős hadsereg egy ütközetben elveszett és velük együtt nagy becsben tartott szimbólumok is, egy arany sas. Marcus eltökélt szándéka, hogy bármi áron, de megmentse apja becsületét és visszaszerezze szimbólumokat, akárhol legyen.

Kevin Bacon-t nem kell senkinek bemutatni, mindenki tudja, hogy Tőle általában jó filmekre számíthatunk. A nehezebben kiejthető nevű, Djimon Hounsou-t is sokan ismerhetik, többek között a Gladiátor, A sziget és a Véres gyémánt-ból, amik szintén jó filmek voltak. Éppen ezért is állunk tág szemekkel, hogy ez a két név mit keres egy Távol-keleti produkcióban és miért fogadtak el egy ilyen gyenge forgatókönyvet.
 

A film rendezője az a Prachya Pinkaew, aki az Ong-Bak-et készítette és nem mellesleg elnöke a Thai Filmrendezői Szövetségnek. Ennyit bőven elég tudni Róla, nem az a rendező, akinek érdemes lenne megjegyezni a nevét.
A story egyszerű, mint az 1x1. A helyszín Bangkok, ahol a lánykereskedelem virágzik és ez a kínai alvilág egyik fő pénzforrása. Curtie (Djimon Hounsou) egy bérgyilkos, akit egy 14 éves lány megmentésére kérnek fel, akit elraboltak Valószínűleg Rá is az a sors vár, mint a többi elrabolt lányra, prostitúcióra kényszerítik Őket.

Bábel és 21 gramm. Ha ez a két film tetszett valakinek, akkor ez is célba fog érni nála. Alejandro Gonzalez Inárritu az a rendező, aki nem az autós üldözésekben és robbantásokban látja a fantáziát, hanem sokkal inkább érzelmeket visz vászonra teljesen egyszerű átlagos körítéssel, ahogy ezt az említett két filmnél is tette.

Oscar 2011 legjobb idegen nyelvű film és legjobb férfi főszereplő kategóriában indították. Egyik díjat sem kapta meg. Vele egy kategóriában indított filmeket nem láttam, de a főszerepért inkább neki adtam volna a szobrot, mint a dadogós királynak. Javier Barden fantasztikus volt, e felől semmi kétség, olyan hitelességgel és természetességgel játszott, hogy az iskolapélda lehetne.
Aki vállalkozik a 2,5 órás játékidőre annak azt tudom tanácsolni, ha nincs jó kedve NE nézze meg a filmet, mert utána garantáltan depis állapotba kerül. Aki látta a Bábelt, az tudja mire számíthat Inárritu-tól, különlegesen megérintő filmekről van itt szó. A film problémákról szól, amik igenis valósak és aktuálisak.

Bradley Cooper egy új lehetőség Hollywoodban, tehetséges színész, imádják a nők, úgyhogy innen nincs is sok dolga. Oda áll a kamera elé, néha megvillantja kék szemeit, sunyi mosolyát és el van adva a film. De azért ennyire talán mégsem egyszerű, nem árt jó filmet is szállítani, mert vannak férfinézők is, akiket sokkal kevésbé érdekel a világító fogsor és a pimasz mosoly.

Eddie Morra (Bradley Copper) egy lepukkant író, akinek nincs ihlete könyvéhez és a nője is éppen likvidálta, úgyhogy totális romokban az élete. Orrát lógatva kullog az utcákon, amikor a sors egy régi ismerőssel hozza össze, akit a teljesség kedvéért hívjunk a nevén, Vernon. Szóval Vernon az, aki megváltást hozza Eddie-nek egy NZT-nek nevezett pirulával, ami még concept szinten van, azaz még nem árulják a piacon. Eddie ebből kap egy repi darabot és mivel tényleg nincs veszteni valója, be is dobja a tabit.

A 2010-es év egyik sikerfilmjének szánták e művet, többek között ezért is indította filmjét Debra Granik a 2011-es Oscar legjobb film kategóriában. Merész vállalkozás volt, a mindenhol nagy sikereket elért Inception-, Social Network-, True Grit-el egyszerre megmérettetni. A szinte kezdőnek mondható Debra-tól eddig nem nagyon láttatunk semmit, rövid filmeken kívül egy 2004-es filmje volt eddig, amit itthon kevesen ismerhetnek.
Egy biztos, aki alakváltó robotokra vagy CGI effektekre van kiéhezve, annak nem ez a film való, aki viszont jó színészi játékokkal fűszeretett drámát akar látni, annak sokkal inkább ez lenne a jó választás.

A történetről röviden annyit, hogy a 17 éves Ree (Jennifer Lawrence) egyedül neveli, két kistestvérét és beteg anyjukat, mert apucit drogfőzés miatt letartoztatták. A gondoskodó Ree problémái akkor tetőznek igazán, amikor megjelenik házuknál a helyi sheriff (Garett Dillahunt) és tudatja, hogy apjuk letette az óvadékot szabadulása érdekében, amelyhez házukat jelölte meg fedezetnek. Ezzel az a gond, hogy apjuk lelépett és ezért a házukat el akarja venni a hatóság a gyerekek feje fölül, akiknek nincs hova menniük.

Úgy néz ki, hogy Nicolas Cage mostanában az ezotéria és mindenféle másvilági misztikumok felé nyit, mert sorban hozza a különböző fantasy filmeket. Az a helyzet, hogy nem nagyon tudom hova tenni, az egykori akció sztárt, mert korábban szinte kivétel nélkül kiváló filmeket szállított, de az utóbbiakból valahogy hiányzik valami, ami a Sziklában vagy az Ál/arc-ban megvolt.

Biztos ezek a filmek is célba érnek és van, ki nézze, de én jobban szerettem a régebbi Cage filmeket.
A rendező Patrick Lussire és ne legyen meglepő, ha nem cseng ismerősen a neve. Nem véletlen ez, nem csinált semmi maradandót, amire emlékeznünk kéne. Többek között, eddig 3 Drakula filmmel próbálta rémisztgetni a nagyérdeműt, kisebb sikerekkel, ugyanis egyik filmje tetszési indexe sem ment feljebb imdb 5 fölé. Ilyen referenciákkal nehéz filmet eladni, úgyhogy mást is ki kellett találni, arra az esetre, ha Cage neve sem lenne elég. Úgyhogy itt is bevetették a 3D technikát.

Több mint 30 évet kellett várni, hogy filmre vigye valaki a mindenre elszánt ír-amerikai, Danny Greene történetét. Ő volt az, aki dokkmunkásból lett gengszter főnök és még az olasz maffiával is szembe szállt, ha a büszkeségéről vagy a hatalmoról volt szó.
Ő volt az, akit a civilek sokkal inkább hasonlítottak Robin Hood-hoz, mit bármilyen alvilági emberhez. Igazi tökös legény volt mindenki szemében.

A film megtörtént esemény alapján készült, ami a 70-es évek clevelandi szervetett bűnözés történetét mutatja be. És hogy a történet a lehető leghitelesebb legyen, a film egyik producere Rick Porello lett, aki több könyvet is írt már korábban a clevelandi alvilágról. Ehhez olyan szereplőgárdát állítottak össze, akiket hasonló filmekben már számtalanszor láthattunk. Hogy a szereplőkből néhány legyen említve: Christopher Walken, Vinie Jones, Paul Sorvino és a nagysikerű The Soprano’s sorozatból jó pár ismert szereplő is. Jómagam még a Casino c. filmből felismertem egy kápót.