Bábel és 21 gramm. Ha ez a két film tetszett valakinek, akkor ez is célba fog érni nála. Alejandro Gonzalez Inárritu az a rendező, aki nem az autós üldözésekben és robbantásokban látja a fantáziát, hanem sokkal inkább érzelmeket visz vászonra teljesen egyszerű átlagos körítéssel, ahogy ezt az említett két filmnél is tette.

Oscar 2011 legjobb idegen nyelvű film és legjobb férfi főszereplő kategóriában indították. Egyik díjat sem kapta meg. Vele egy kategóriában indított filmeket nem láttam, de a főszerepért inkább neki adtam volna a szobrot, mint a dadogós királynak. Javier Barden fantasztikus volt, e felől semmi kétség, olyan hitelességgel és természetességgel játszott, hogy az iskolapélda lehetne.
Aki vállalkozik a 2,5 órás játékidőre annak azt tudom tanácsolni, ha nincs jó kedve NE nézze meg a filmet, mert utána garantáltan depis állapotba kerül. Aki látta a Bábelt, az tudja mire számíthat Inárritu-tól, különlegesen megérintő filmekről van itt szó. A film problémákról szól, amik igenis valósak és aktuálisak.

Uxbal (Javier Barden) Barcelonában élő, illegális bevándorlókat foglalkoztató férfi, akinek felesége sem teljesen beszámítható, így egyedül kell nevelnie két közös gyermeküket. Ráadásul rögtön a film elején rákot diagnosztizálnak Uxbal-nál, ami az orvos szerint viszonylag rövid időn belül végezni fog vele. Egyedül kell nevelnie gyermekeit és a történet még koránt sem áll meg itt, ugyanis Uxbal vállára veszi az illegális bevándorlók problémáit is és sajátjaként kezeli azt is.
Ez a Barcelona nem az, amit a képeslapokon lehet látni. A város sötét, mocskos oldala van képernyőn, ahol szereplőink is élnek. A középpontban Uxbal van, akinek családjával és munkásaival való kapcsolata szépen lassan van adagolva, hogy a nézőnek legyen ideje azonosulni vele.



A történet a lehető legegyszerűbb, semmi hókuszpókusz, viszont annál hatásosabb. Ezzel együtt azt mondom, hogy a 2,5 óra azért nagyon hosszú, de valamiért mégsem tűnt nyújtottnak. Nekem annak idején a Bábel nem ütött akkorát, mint sokaknak, de meg tudom érteni azokat is, akiknek nagyon tetszett. Ezért nem is tudok magas pontszámot adni neki, viszont érdekelt a film és lekötött. Akiknek a Bábel tetszett, az biztos, hogy ezt is jobbra fogja osztályozni.
Más filmek ezek, nem Hollywoodi fényes maszlag, amik mostanában futószalagon mennek, ez sokkal inkább művész moziba való.
Külön említést érdemel a film zenéje, ami 10/10 lett. Gustavo Santaolalla készítette el, aki már a Bábelnél is bőven bizonyította, hogy nagyszerű filmzenét tud komponálni. Szintén nagyon eltalálta, kellemes aláfestése és hangulatfokozója volt ennek a sötét drámának.

Értékelés: 6/10
imdb: 7,6/10
Budget: N/A

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.